frankó poszt, reblogot neki!
Jobbik: Őfelsége ellenzéke?
Aláfekszik a Jobbik a kormánynak, vagy valóban konstruktív ellenzék, ahogy magáról hirdeti? Két részes, az új kormány első parlamenti ülésszakát áttekintő elemzésünkben az állítjuk, hogy a Jobbik a két másik ellenzéki párthoz képest sokkal gyakrabban hajlamos támogatni a kormány előterjesztéseit, de több lényeges kérdésben nemet mond.
Leginkább a számára ideológiailag elfogadható javaslatokat szavazza meg, de gazdaságpolitikai kérdésekben is gyakran a kormánnyal tart. Ezzel szemben tételesen elutasítja minden olyan törvény támogatását, amely ellene (is) bevethető.
A Fidesz markáns gazdasági és nemzetpolitikai javaslataival egyrészt megvalósítja a Jobbik politikájának fontos elemeit, másrészt szervezeti szinten szorongatja a pártot. Mindez együtt a Fidesz Jobbik-stratégiájának jelenleg a sikerét is jelenti; a szélsőjobboldali párt pedig beszorul az őfelsége ellenzéke szerepbe.
Választójog a politika szolgálatában
Egyes országoknak sok olyan állampolgára van, akik a határain túl élnek. Ezen országok különböző megoldásokat dolgoztak ki arra, hogy a ezek a polgárok is részt vehessenek a választásokon. A vizsgált 15 ország túlnyomó többségben olyan módszereket alkalmaznak, amelyek valós, arányos, azonban minimális - sok esetben szimbolikus - beleszólás tesznek lehetővé a politikai határokon kívül élőknek.
Ám néhány kelet-európai országban ezek a megoldások nem egy esetben azért születtek, hogy - jellemzően az aktuális kormányzó pártok érdekeinek megfelelően - befolyásolhassák a választás eredményét, vagy - az EU-ban szalonképesnek nem nevezhető módon - próbálják meg történelmi sérelmeiket rendezni.
Az általunk vizsgált európai országok közül - Romániát leszámítva - csak nem EU tag országok vezettek be olyan szabályozást, ahol az államhoz nem kötődők is érdemben beleszólhatnak a választásba. Bár még bizonytalan, hogy kapnak-e, s ha igen milyen formában kapnak szavazati jogot a határon túli magyarok, azonban könnyen elképzelhető, hogy Magyarország is ezen országok köréhez fog tartozni.
Magyarország Európa parlamentjeiben
Két európai parlamenti testületben is téma volt a magyar demokrácia helyzete. Az Európai Parlament strasbourgi ülésén a soros magyar EU-elnökség programjának bemutatása kapcsán ütközött Orbán Viktor a különböző nemzetiségű kritikusokkal. A heves reakciók előrejósolhatóak voltak. Éppúgy, mint az ezt követő, az Európa Tanácsban folytatott vitát övező általános érdektelenség, amelyen még a magyar ellenzékből is csak a Jobbik képviseltette magát.
A vita mindkét parlamentben lezajlott, egyikben sem kellett döntést hozni semmiben, ami egérút mind a parlamentereknek, mind a magyar kormánynak. Orbán Viktor talán arra játszik, hogy az elnökségnek vége szakad, Magyarország már nem fog érdekelni senkit, az ET meg különben sem érdekel senkit. Egyik parlamenti csörte sem tekinthető a nemzetközi parlamenti fórumokon folytatott viták lezárásának.
Sport és az állam - vissza a jövőbe?
A rendszerváltozást követő hazai sportpolitikában és sportigazgatásban egyetlen dolog volt állandó: a folyamatos változás és irányváltás. Ez fokozottan igaz az elmúlt év sporttal kapcsolatos fejleményeire is: a “sportoló nemzet” vízióját úgy értelmezte újra a kormányzat, hogy azt a “sportot néző és azért rajongó” nép és a “sikeres élsport” világának tekinti. Ez ellentétes azzal a megközelítéssel, amely szerint a “sportoló nemzet” az “egészséges nemzet” alapja, viszont sok tekintetben emlékeztet a korábbi évtizedek sporttal kapcsolatos gondolkodására.
Fékek és ellensúlyok - voltak
A hatalmi ágak elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere minden demokratikus berendezkedésű államban alapkövetelmény a felvilágosodás kora óta. Ha ezek az elvek nem érvényesülnek a gyakorlatban, akkor nem beszélhetünk demokráciáról.
A tavaly áprilisban kétharmados többséget szerző kormányzó pártszövetség az olyan lépéseikkel, mint az Alkotmánybíróság jogkörének jelentős korlátozása, az Országgyűlés "szavazógéppé" degradálása, az ellensúlyokat megtestesítő intézmények pártkáderekkel történő feltöltése vagy a sajtószabadság megnyirbálása, mind azt jelzik, hogy zajlik a fékek és ellensúlyok felszámolása, kialakulóban van a "többség zsarnoksága".
Európa vagy nyugat-balkán?
A közigazgatás mozgástere a szórakozóhelyek felügyelete kapcsán
A vonatkozó európai uniós szabályozással összhangban ma Magyarországon egy üzlet és szórakozóhely megnyitásához alapvetően csak a tevékenység megkezdésének bejelentésére van szükség. Az önkormányzatnak és a hatóságoknak azonban rendszeres, kockázatelemzésen alapuló ellenőrzésekkel kell(ett volna) vizsgálnia azt, hogy a tevékenység végzése szabályszerű-e. A kifogásolt helyeket akár be is zárhatja.
Mindenféle ígérete ellenére, a kormány nem fog tudni előzetes engedélyezést előírni a szórakozóhelyek esetében, hiszen az EU-s szabályozással ütközne.
Az ilyen esetek megelőzéséért kockázatelemzésen alapuló, célzott és arányos hatósági ellenőrzésekkel, illetve aktív civil és szakmai fellépéssel lehet a legtöbbet tenni.
Ispánság vagy tanácsrendszer?
Kétséges lépések az egységes, olcsóbb és egyszerűbb közigazgatás irányába
A központi államigazgatás rendszerének átalakítását, és a korábban már jelzett személycseréket követően 2010. január 1-jével - kívülről nézve legalábbis - gyökeresen átalakult a területi államigazgatás is. A változtatás azonban csak látszólagos, a centralizáció erősítésén és a szakmai kérdésekre is kiterjedő nagyobb politikai befolyás lehetővé tételén kívül valódi, rendszerszerű változásokra nem került sor, míg az elvégzett módosítások a közigazgatás politikafüggetlen szakmaiságát és ezzel a jogállamiságot is gyengíthetik. Az egyablakos ügyintézés mögötti hivatali struktúra szabályozásának változása nem vetíti előre az ügymenet gyorsulását; sőt átmeneti zavarokra kell számítani.
A sajtószabadság vége?
A “médiaalkotmánynak” nevezett törvény jelentősen átalakítja a magyar elektronikus médiumok rendszerét, változtatásai pedig több ponton erősen vitathatóak. A regisztrációs kötelezettség vagy a médiahatóság rendészeti jellegű hatáskörei elbizonytalaníthatják a sajtószabadság híveit, a közmédiumok centralizációja a hírek világában gyengítheti az egyenlő elbírálást, a kvótarendszer és az az alóli felmentés pedig egyesek számára indokolatlan előnyöket hozhat – csak néhány példa a törvény 160 oldalas szabályanyagából.
Utolsó kommentek