Bár továbbra sem kívánunk a temetkezési vállalkozások piacára belépni, de “nyugodjék békében” sorozatunk egy újabb taggal bővül. A több, mint húsz éve, a demokratikus átalakulás kezdetétől meglévő intézményt, a társadalmi és érdekegyeztetést kell “eltemetnünk”. Ez a rendszer az 1989-es Nemzeti Kerekasztal tárgyalások óta működött, s biztosította, hogy a különböző érdekcsoportok véleménye markánsan megjelenhessen az ország kormányzásában.
Az, hogy a jobboldal nem rajong a társadalmi partnereknek a kormányzásba történő bevonásáért, már az 1998-2002 közötti I. Orbán-kormány időszakában is láthattuk: akkor a kormányzat felszámolta az 1993-banmegalakított társadalombiztosítási önkormányzatokat, s az Országos Érdekegyeztetési Tanács jogköreit is erősen korlátozta. Ez a folyamat a “fülkeforradalmat” követően - az alkotmányozó többség birtokában - tovább folytatódott.
A II. Orbán kormány a valódi, sok esetben jogilag is kötelező érvényű konzultációkat látványos ám drága, manipulatív, az érintetteknek érdemi beleszólást gyakorlatilag nem biztosító un. nemzeti ésszociális álkonzultációkra cserélte. Ezeknek az nem célja, hogy valódi érdekegyeztetést jelentsenek.
Utolsó kommentek