ténytár

A hatalmi ágak elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere minden demokratikus berendezkedésű államban alapkövetelmény a felvilágosodás kora óta. Ha ezek az elvek nem érvényesülnek a gyakorlatban, akkor nem beszélhetünk demokráciáról.

A tavaly áprilisban kétharmados többséget szerző kormányzó pártszövetség az olyan lépéseikkel, mint az Alkotmánybíróság jogkörének jelentős korlátozása, az Országgyűlés "szavazógéppé" degradálása, az ellensúlyokat megtestesítő intézmények pártkáderekkel történő feltöltése vagy a sajtószabadság megnyirbálása, mind azt jelzik, hogy zajlik a fékek és ellensúlyok felszámolása, kialakulóban van a "többség zsarnoksága".

Részletesen, tovább  --->

Kétséges lépések az egységes, olcsóbb és egyszerűbb közigazgatás irányába

A központi államigazgatás rendszerének átalakítását, és a korábban már jelzett személycseréket követően 2010. január 1-jével - kívülről nézve legalábbis - gyökeresen átalakult a területi államigazgatás is. A változtatás azonban csak látszólagos, a centralizáció erősítésén és a szakmai kérdésekre is kiterjedő nagyobb politikai befolyás lehetővé tételén kívül valódi, rendszerszerű változásokra nem került sor, míg az elvégzett módosítások a közigazgatás politikafüggetlen szakmaiságát és ezzel a jogállamiságot is gyengíthetik. Az egyablakos ügyintézés mögötti hivatali struktúra szabályozásának változása nem vetíti előre az ügymenet gyorsulását; sőt átmeneti zavarokra kell számítani.

Tovább --->

A “médiaalkotmánynak” nevezett törvény jelentősen átalakítja a magyar elektronikus médiumok rendszerét, változtatásai pedig több ponton erősen vitathatóak. A regisztrációs kötelezettség vagy a médiahatóság rendészeti jellegű hatáskörei elbizonytalaníthatják a sajtószabadság híveit, a közmédiumok centralizációja a hírek világában gyengítheti az egyenlő elbírálást, a kvótarendszer és az az alóli felmentés pedig egyesek számára indokolatlan előnyöket hozhat – csak néhány példa a törvény 160 oldalas szabályanyagából.

Tovább -->

A legfőbb ügyész jogállását a kormány által benyújtott törvény jelentősen meg kívánja erősíteni: látszólag az ügyészi szervezet függetlenségét erősítve az eddigi hatéves megbízatási időtartamot kilenc évre emeli, egyidejűleg kizárja azt, hogy az ügyészi szervezeten kívülről nevezzenek ki legfőbb ügyészt.

E változtatás azonban valójában a fennálló helyzet konzerválását jelenti: a külső politikai befolyásolást alapvetően teszi lehetetlenné, viszont az ügyészi szervezet külső megújulását kizárja.

A kilencéves megbízatási időtartammal pedig lehetségessé válik, hogy a vádhatósági feladatokat egy korábbi kormányzat által kinevezett tisztségviselő gyakorolja – több parlamenti cikluson átnyúlóan, így csökkentve ezzel a mindenkori kormányzat büntető szakpolitikai mozgásterét.

Tovább a teljes elemzéshez ->